A morális példaképek történetei gyakran éppen azért tűnnek ígéretesnek, mert megmutatják, hogy egy ellenségesnek vagy erkölcstelennek látott csoport tagjai között is vannak olyan emberek, akik másként cselekednek.
De vajon egyetlen pozitív példa valóban képes megváltoztatni azt, ahogyan egy egész csoportról gondolkodunk?
Egy 2023-ban megjelent kutatásunk egyik vizsgálatában ezt a kérdést jártuk körül egy román morális példakép történetén keresztül.
Egy rendőr a fekete március idején
1990 márciusában Marosvásárhelyen súlyos összecsapások alakultak ki magyarok és románok között. Az események, amelyeket gyakran fekete márciusként említenek, több ember halálához és több száz sérüléshez vezettek.
A konfliktus egyik epizódjában románok egy nagyobb csoportja megtámadta az RMDSZ székházát, ahol huszonhét magyar rekedt az épületben. A rendőrség és a hadsereg hosszú ideig nem avatkozott közbe.
Egy román rendőr, Mihai Moldovan azonban rendőrségi járművével segített az épületben rekedt magyarok kimenekítésében.
Története első látásra pontosan olyannak tűnik, amely képes lehet árnyalni egy ellenséges csoportról kialakult képet: egy román rendőr, aki egy román–magyar konfliktusban magyar embereken segít.
Mit vizsgáltunk?
A kutatásban 183 magyar egyetemista vett részt. Minden résztvevő olvasott egy rövid összefoglalót a fekete március eseményeiről. Egy részük ezen felül Mihai Moldovan történetével is találkozott.
Azt is megpróbáltuk változtatni, hogy Moldovan segítségnyújtása ritka kivételnek vagy egy szélesebb körű román segítségnyújtás egyik példájának tűnjön.
Ezután többek között azt vizsgáltuk, hogy a történet hatással van-e a románokkal szembeni bizalomra, társas távolságra, megbocsátási hajlandóságra, általános érzelmekre és a magyar–román kapcsolatok megítélésére.
Emellett arra is megkértük a résztvevőket, hogy saját szavaikkal foglalják össze, szerintük miről szólt a történet.
Nem találtunk pozitív hatást
A kvantitatív eredmények meglehetősen egyértelműek voltak: Moldovan történetének bemutatása nem javította szignifikánsan a románok megítélését.
A történetet olvasó résztvevők nem bíztak jobban a románokban, nem akartak kisebb társas távolságot tartani tőlük, nem voltak megbocsátóbbak, és az általános érzelmeik sem váltak pozitívabbá.
Ez önmagában érdekes eredmény volt. Egy olyan történet, amely kifejezetten ellentmondott a románokról alkotott negatív képnek, látszólag egyszerűen nem változtatta meg ezt a képet. A nyitott válaszok azonban segítettek megérteni, hogy miért.
„Ő kivétel volt”
A résztvevők több mint fele úgy beszélt Moldovanról, mint aki kivételt jelentett a románok között. Vagyis ahelyett, hogy a történetéből arra következtettek volna, hogy a románokról kialakított kép talán túlságosan általánosító, Moldovant egyszerűen leválasztották a csoportról.
A gondolatmenet leegyszerűsítve valahogy így működik: „Igen, ő segített. De ő más volt, mint a többiek.” Ez lehetővé teszi, hogy egyszerre tartsunk fenn két egymásnak látszólag ellentmondó gondolatot: “Moldovan jó ember volt” és “A románokról alkotott korábbi negatív képem ettől még nem változik.”
A pszichológiában ezt a folyamatot gyakran altípusba sorolásnak nevezik. Amikor olyan emberrel találkozunk, aki nem illeszkedik egy csoportról kialakított sztereotípiánkba, nem feltétlenül magát a sztereotípiát változtatjuk meg. Ehelyett létrehozhatunk egy külön kategóriát a „kivételeknek”.
Így a kivételes ember pozitív megítélése és a csoport negatív megítélése gond nélkül megférhet egymás mellett.
Fontos megemlíteni azt is, hogy nem minden résztvevő reagált így. Körülbelül minden negyedik válaszában megjelent az a gondolat is, hogy Moldovan története a román csoport sokféleségét mutatja: vagyis hogy egy egész nemzetet nem lehet egységesen megítélni.
A történet tehát képes volt árnyalni a csoportképet, de nem mindenkinél.
Miért érdekes ez pszichológiai szempontból?
Az eredmény fontos korlátjára mutat rá annak az elképzelésnek, hogy egy pozitív ellenpélda önmagában képes csökkenteni az előítéleteket.
Egy sztereotípiának ellentmondó ember története legalább kétféleképpen értelmezhető.
Az egyik lehetőség:
„Ha ő így cselekedett, akkor talán a csoportról alkotott képem túl egyszerű.”
A másik:
„Ő kivételes ember volt, ezért az ő viselkedése nem mond semmit a csoportról.”
A második értelmezés megvédi a már meglévő csoportképet a változástól. Minél inkább rendkívülinek, különlegesnek vagy a saját csoportjától eltérőnek látjuk a példaképet, annál könnyebb azt mondani, hogy története valójában nem cáfolja azt, amit a többiekről gondolunk.
Ez azért is fontos a morális példaképekre épülő beavatkozások szempontjából, mert nem elég egyszerűen megtalálni egy inspiráló történetet. Azt is meg kell érteni, hogyan kapcsolják össze az emberek a példaképet azzal a csoporttal, amelyhez tartozik.
Egy morális példakép csak akkor tudja valóban árnyalni egy másik csoportról alkotott képünket, ha nem tesszük olyan könnyen kivétellé, hogy közben a „szabály” változatlan maradhasson.
Gondolkodjunk róla!
- Mitől függhet, hogy egy sztereotípiának ellentmondó ember hatására megváltoztatjuk-e a csoportról alkotott képünket, vagy egyszerűen kivételként kezeljük őt?
- Inspirálóbb vagy kevésbé meggyőző egy példakép története, ha úgy érezzük, hogy ő nagyon különbözött saját csoportjának többi tagjától?
- Találkozhatunk-e hasonló gondolkodással a hétköznapokban, amikor valakiről azt mondjuk: „ő más, mint a többiek”?
Hogyan használható ez egy tanórán?
10–15 perces feladat
Mihai Moldovan történetének megismerése után két lehetséges értelmezés hasonlítható össze:
A: Moldovan története azt mutatja, hogy a románok között is voltak olyan emberek, akik a konfliktus során magyarokon segítettek.
B: Moldovan kivételes ember volt. Attól, hogy ő segített, még nem kell másként gondolkodni arról, ahogyan a románok többsége viselkedett.
A diákok kisebb csoportokban megvitathatják:
- Miben különbözik a két értelmezés?
- Melyik következtetés változtatja meg inkább a csoportról alkotott képet?
- Miért lehet pszichológiailag könnyebb egy pozitív ellenpéldát kivételként kezelni?
- Milyen más helyzetekben találkozhatunk azzal, hogy valakire azt mondjuk: “ő más, mint a többiek”?
A közös megbeszélés során érdemes arra is kitérni, hogy egyetlen ellenpélda önmagában nem feltétlenül változtatja meg a sztereotípiákat: az is számít, hogyan értelmezzük az adott ember kapcsolatát a saját csoportjával.
A kutatás
Szabó, Z. P., Witkowska, M., & Szekeres, H. (2023). When and why moral exemplars fail to motivate intergroup reconciliation. Conflict Resolution Quarterly, 41(1), 51-71. https://doi.org/10.1002/crq.21391
Képforrás: Wikimedia Commons
Vélemény, hozzászólás?